Vagram 2-2.

II.

A célpont: Yumi

Hexia aláereszkedett a levegőből, miközben mindent végigszántottak az energianyalábok, amiket kilövellt magából, lángra lobbanva mindent, ami csak a közelében akadt, olyat is, ami egyébként nem volt gyúlékony.
– Azt hiszem… Így már nem lesz szükségünk Heatherre…
– Úgy gondolod?
Ryouma a helyzetet gyorsan és könnyen felmérve fordult Yumi felé, akinek mondani sem kellett semmit, megragadta Heather karját, és a legrövidebb úton elindult vele vissza a kórház felé.
– Nanananana, csak ne olyan hevesen!
Hexia türelmetlen hangon morogta ezt maga elé, felemelte a jobbját, hogy eleresszen egy figyelmeztető csapást, viszont Ryouma, már újra lovagként, ott termett, és elkapta a csuklóját.
– Remélem, nem akarsz senkit orvul hátbatámadni.
– Azt majd én eldöntöm, kit is támadok, és hogyan!
Kicsavarta a csuklóját a vasmarokból, majd egy félfordulattal egy jó rúgást indított meg deréktájra. Ryouma jól reagált, és elkapta térdmagasságban, megperdítette a levegőben, majd mikor elengedte, még utána rúgott egyet. Hexia védte, de hátrarepült pár méternyit, majd rögtön kapta két irányból is a folytatást Aya és Yuriko személyében. Egy hatalmas jobbos elszállt, ami alapos hátszelet kavart, ami rögtön kettéválasztotta a lángoló falat, ami körülvette őket, a következőt pedig két kézzel hárította, és tolta el magától. Egy jobbos rúgás csattant a combján, amire nyögött egyet ugyan, de meg sem rezdült, majd meglendült a bal keze hátra, ezzel meglepve Ayát, aki egy pillanatra hátralépett, ezzel helyet adva, hogy Hexia tegyen egy teljes fordulatot, és Yurikot a karjai közé lódítsa, majd egy erőteljes rúgással lerázza magáról mindkettőjüket.
– Csak ennyi?
– Ne bízd elagad!
Ryouma vetődött közbe, és megkezdődött az ökölpárbaj, váltakozó eredménnyel. Ryouma jól bírta az ütéseket, de Hexia láthatóan még jobban. A villámgyors, erőteljes ütésváltások valóságos fergeteget keltettek körülöttük, amibe nem egyszer jókora durranások is vegyültek, valahányszor valamelyikük betalált. Egy váratlan pillanatban aztán kiegyenlítődtek az erők, és mindkét fél csúszott hátra pár lépésnyit, valósággal felszántva a talajt maga mögött.
– Egész ügyes!
– Ebben volt jó tanítómesterem.
Újra nekilendültek, de ezúttal Aya is becsatlakozott. Hexia előbb jobbal tolta el Aya karját, mielőtt egy jókora gyomrossal megkísérte volna, majd Ryouma elől tért ki épp jókor, a lendület pedig vitte volna tovább, ha a jobb lába nem állítja meg. Ryouma hátratántorodott, de ekkor nyílt meg az út Yuriko előtt, aki tisztán állcsúcson találta, amivel egy pillanatra zavarba hozta, amire Ryouma és Aya reagált remekül, a lány ököllel, a fiú félfodulattal ott teremve, térddel vitt be egy jó találatot, aminek az egyesített ereje átrepítette Hexiát a legközelebbi falon. Hamarosan feltápászkodott, és Yuriko ütése után fogta is az állát.
– Ez már jó volt…
Azonban a következő pillanatban már robbant is ki a romok közül, olyan sebességgel, hogy Ayát, aki a legközelebb esett hozzá, a puszta hátszelével sikerült kibillentse az egyensúlyából. Ryouma előtt termett, és a lángoló jobb ökle egy szempillantással később a fiú hasfalába fúródott, átütve az azt védő páncélt. Emez reagálni sem tudott volna, de már a kövezkező pillanatban kapta is a mellkastáji rúgást, ami viszont őt küldte be egy kirakat üvegén, be egészen az üzlet raktárába, átszakítva a közfalat, és romba döntve mindent maga körül.
– Még nincs vége!
A következő két pislogás alatt Yuriko előtt termett, és ugyanazzal mozdulattal, ezúttal egyenesen az arcába osztott ki egy falrengető erejű jobbost, ami abban a pillanatban betörte a lány sisaklexijét és sikeresen telibe találta az orrát, ami abban a pillanatban millió szilánkra tört. Nagyot jajdulva hátratantorodott, az arcához kapva, és rogyott le a földre. Az arcát elöntő fájdalom, és az összeroppant orrából azonnal folyni kezdő vér, az arcába fúródott szilánkok, azonnal elkezdett forogni vele minden, és újabb találat nem is kellett, hamarosan elterült a földön.
– Túl könnyű.
– Azért pezsgőt még ne bonts!
Aya termett ott a semmiből, és majdnem sikerült meglepnie Hexiát, de az ütése elzúgott a jobb füle mellett. Hatalmas ökölpárbaj kezdődött, amiben javarészt csak Hexia talált be, újabb és újabb lyukat ütve Aya páncélján, majd mikor elege lett, elkapta mindkét csuklóját, és egész egyszerűen lefejelte.
– Azt hallottam, vicces hangja van, ha valakinek letépik a karját.
– Mi…
– Majd mindjárt meglátod!
Elengedte, majd két erőteljes rúgás mellkasra, és térdre, a műtött lábára, és a következő már egy jókora sötét tűzgolyó volt, amit egyenesen az arcába küldött.
– BURN BABY, BURN!
A tűzgolyó betalálva hatalmasat robbant, a környéken mindent lángba borítva, ami csak éghető volt, és berobbantva az ablakokat három utcányi távolságig.

Yumi és Heather épp ekkor értek elég távol a csata helyszínétől. Mikor a robbanás szele hozzájuk is elért, Yumi élső pajzsként védte a rábízott védencet, majd mikor elült a hangzavar, és az ablaküvegek zuhataga is elállt, villámgyorsan lerakta Heathert, és elindult visszafelé.
– Most hová mész?
Heather aggódó kérdésére még visszafordult:
– Te siess vissza a kórhazba, én megyek vissza a többiekhez.
– De…
– Visszatalálsz, nem?
– De igen, csak…
– Ne aggódj miattunk, majd megoldjuk valahogy!
Yumi ezzel már ott sem volt, Heather pedig kétségbeesetten kulcsolta össze a kezeit, mikor megszólalt benne egy hang:
– Te is segíteni akarsz nekik, igaz?
Ismerte ezt a hangot, hisz folyton ott motoszkált a tudata egy eldugott sarkában.
– Mit csináljunk, Luth? Hogy tudnánk segíteni nekik?
– Egy módja volna, bár az nem veszélytelen.
– Tudom… De…
– Akkor mire vársz? Indíts!
Heather tett egy tétova lépést, de megállt, egy darabig tépelődött, majd végre elhatározta magát, és futásnak eredt.

Aya eközben komoly kutyaszorítóban volt: A robbanás gyakorlatilag szétzilálta a páncélját, és most Hexia karmai között a karjai a szó szoros értelmében a leszakadás határán álltak. Hexia térde a hátában, a karjai pedig hátrafelé megfeszítve, és minden tagja ropogott.
– Gyerünk, halljam a hangod!
Aya minden erejével próbált szabadulni, de ebből a helyzetből képtelenség volt. Elkeseredetten nyögött, fújtatott, a végén már valósággal ordított a fájdalomtól, miközben már csak a csontjai, az izületei ropogását hallotta, és csak elképzelni tudta, milyen hangja lesz annak, mikor tőből tépik le mindkét karját.
– Hagyd békén!
Ebben a pillanatban érkezett meg Yumi, és egy hatalmas gömbvillámmal nyomatékosította ezt a kiáltását, amire Hexia végre eleresztette Ayát, hogy egyetlen mozdulattal más pályára térítse a mennydörgő zaj kíséretében felé száguldó csapást, majd mielőtt még a közben felette elszálló Aya után eredt volna, még rúgott az áldozatán egy nagyot.
– Épp jókor! Pont végeztem a bemelegítéssel.
Néhány pillanat alatt két háztömbnyit tettek meg, mielőtt Yumi leérkezett volna az aszfaltra. Hexia valósággal repült utána.
– Tudom, hogy rám vadászol, rendezzük ezt le egymás közt!
– Ezer örömmel!
Hexia elrúgta magát, és nyíl egyenesen Yumi felé tartott, előre szegezett ököllel. Yumi maga is elrugaszkodott, és pörögve tette ugyanezt. Mikor összeértek, hatalmas csattanással ért össze az öklük, kisebb lökéshullámot keltve, ami kirobbantotta az ablakokat körülöttük. Hexia jobb rúgása elzúgott Yumi mellett, aki elkapta a lábát, megpörgette a levegőben, majd erőből a legközelebbi falhoz vágta. A lendület őt magát az ellentétes irányba hajította, ám a falról visszapattanva a jobb ökle mélyen a falba fúródott Hexia feje mellett milliméterekkel, az arcát fel is sértve.
– Nem rossz, de ezt kapd ki!
Az ellentámadás először bordákra jött, amire Yumi egy pillanatra elvesztette a stabil helyzetét, majd elkapta a torkánál fogva kapta el, a gyomrába térdelt, majd elrúgta magát, és nyíl egyenesen zuhanva majdnem két méteres krátert okozva taposta bele majdnem teljesen az ellenfelét a talajba. Yumi erre elengedett egy újabb gömbvillámot, ami elzúgott Hexia füle mellett, de telibe talált egy villanyoszlopot, ami gyakorlatilag kirobbant a helyéről, rádőlve Hexia fejére, azonban az meg sem rezdült, mikor telibe találta.
– Ez kevés volt.
– Még várd ki!
Ekkor Yumi átkulcsolta a lábaival Hexia karját majd némi birkózás árán, de sikerült felül kerekednie, és már ő feszítette az ellenfele karját.
– Milyen érzés a kutyaszorítóban?
– Majd megkérdezem a kis barátnődet, ha érdekel…
Hexia nem kis meglepetést okozva addig rángatta a karját Yumi szorításában, amíg egy nagy roppanás után valósággal ki nem fordult a helyéről. Egy erőteljes rúgás egyenesen fejre, ami arcba ment volna, ha a sisak nem védi, és Yumi elendte végre.
– Na, most akkor…
Hexia egy nem túl elegáns, de határozott mozdulattal belevágta a vállát egy betonoszlopba, ami visszaugrasztotta azt a helyére, majd megropogtatta a tagjait, mielőtt visszafordult volna, hogy folytassa, de ekkor épp belenézett az előbb kidőlt villanyoszlopba, amit Yumi félelmetes erővel lendített meg felé, és egyenesen arcon kapta vele, olyannyira, hogy hallani lehetett az álkapcsa és az arca csontjainak reccsenését.
– Ezt kapd el, ne a náthát!
Hexia jókorát repült, és mikor földet ért, nem kis barázdát szántott az aszfaltba.

Eközben, Hexia fejében mélyen elásva, Nagi és Mitsumi lebegtek a sötét ürességben. Mikor a Hexiát megtestesítő sárkány lenyelte őket, itt kötöttek ki. Néma csend, és nyomott atmoszféra lengett körbe mindent. Nagi eszméleténél volt, és végig kellett néznie, ahogy Mitsumi, aki már nagyon régóta csak lebegett alig karnyújtásnyira tőle, szép lassan fényfoszlanyokra bomolva tűnik el a semmiben. Deréktól lefelé már teljesen lebomlott, és ez folyamatosan haladt felfelé. Ahogy lenézett, Nagi láthatta, hogy vele is ugyanez történik, csak sokkal lassabban. Hirtelen az arcához kapott, és keservesen ordítani kezdett a fájdalomtól, ami végre Mitsumit is felébresztette.
– Nagi…
Nagi arcából folyt a vér, és rettenetes fájdalmak kínozták. Pillanatokkal később azonban vége is volt, és újra visszatért az eddigi, indifferens arckifejezése.
– Mi az ördögöt művel ez a testemmel?
Csak ennyit tudott mondani, de nem is várt rá választ. Mitsumi összeszedte a megmaradt erejét, és odalebegett Nagihoz, hogy átölelje.
– Mit csinálsz?
– Nem akarok egyedül lenni a sötétben… Félek.
Nagi bágyadtan mosolygott erre a kijelentésre, és finoman viszonozta az ölelést.

Eközben, Yumi és Hexia párharcától tavol, Ryouma arra tért magához, hogy valaki a kezét a hasfalán a bekapott ütés után keletkezezt égési sebre teszi, majd egy enyhe bizsergés, és a szeme végre kinyílt. Heather térdelt mellette, Aya és Yuriko társaságában. Aya is csúnya égési sebeket szenvedett az arcába robbant tűzgolyó miatt, de most már csak néhány sebhely maradt utánuk, és kicsit kormos volt az arca. Yuriko arca még mindig véres volt, de a sebek már begyógyultak rajta.
– Heather? Te meg mit keresel itt? Azt hittem megmondtam, hogy menj vissza a kórházba.
– Tudom, és sajnálom, de vissza kellett jönnöm. Luth és én is aggódtunk miattatok.
– Ezt fura így tőled hallani.
– Most mi legyen?
Yuriko kérdésére Ryouma a Vagramjára nézett, amin volt egy kis négyfokozatú mérőegység, ami kijelezte annak töltöttségét. Még két egység állt a rendelkezésére, vagyis két alkalommal használhatta még, mielőtt legkevesebb egy napig töltődnie kellett, amit a napfény hiánya még tovább nyújtott.
– Óvatosan kell bánnunk a tartalékainkkal. Már csak két egység maradt.
– Nekem is…
– Detto… Mi a terv?
Ryouma Heather vállára tette a kezét, jelezve, hogy már jól van, majd felkelt, és a távolban jókora robbanások felé mutatott.
– Ott folytatjuk. Heather, te maradj itt, ez most parancs.
– Igenis…
Ezzel a három vagram mester megint alakot váltva vetette magát a csata új helyszíne felé.

Yumi beszedett egy tűzbombát, de a Kétarcú páncélzatának egyedi adottságából adódóan, ami semlegesítette a tűz és a víz elemeket, nem esett komolyabb baja. Hexia egymás után sorozta ütésekkel, és rúgásokkal, amik nagy részét védte, ami meg betalált, az sem volt olyan vészes.
– Mi az, fáradsz?
– Szeretnéd te azt!
Hexia ekkor hirtelen egy mellkas rúgással elrugaszkodott tőle, és mire újra talpra ugrott, már újabb tűzgolyót markolt, ami lassan egyre nagyobb lett ,míg már akkora nem lett, hogy csak két kézzel tudta megtartani.
– Mire készülsz?
– Majd mindjárt meglátod!
Összecsukta a tenyereit, újra ökölbe szorítva a kezét, majd újra a korábbi sebességére kapcsolt, és egy villanás alatt Yumi előtt termett, aki persze erre készült, és egy gömbvillammal próbált harítani, de arra nem számított, hogy Hexia ebben a pillanatban eltűnik, és legközelebb a háta mögött jelenik meg, a levegőben lebegve.
– Megvagy!
Mikor megint széttárta az ujjait, a hatalmas tűzgolyó újra összeállt, ugyanezzel a lendülettel pedig egyenesen Yumi arcába hajította azt, akkora robbanást előidézve, hogy az épp akkor odaérkező Ryouma és társnői is hatrarepültek pár métert az erejétől. Mikor a füst és a lángok elültek, Hexia egy jókora kráter mellett állt, a kráter fenekén pedig egy gyakorlatilag félig átsült Yumi hevert eszméletlenül.
– Ez túl könnyű volt.
– Rólunk se feledkezz meg!
Ryouma és Yuriko ekkor vetődött közbe, ami egy pillanatra még Hexiát is meglepte, de egy ugrással hátraszökkent, és gyorsan vissza is nyerte a lélekjelenlétét.
– Mehet a második menet?
– Gyere csak!
Ryouma és Yuriko ezúttal már fegyvert rántott, és így folytatódott a küzdelem. Aya kihasználta a lehetőséget, és rohant is Yumihoz, akinek a sebei lassan gyógyultak, hála a saját regeneráló képességének. Pillanatokon belül magához is tért, hatalmas levegőt szippantva be, köhécselve, riadtan és ziláltan. Aya látványa persze hamar megnyugtatta, és a neki nyújtott kezet elfogadva, felkelt végre.
– Ez… Túl közel volt..
– De jól vagy?
– Megmaradok…
Yumi nagyon megnézte magának a bal csuklóján a fehér karperecét, és ahogy Aya odanézett, jól láthatta az aggodalma okát.
– Minden rendben?
– Nem igazán… De ne ezen akadjunk fel!
– De mi lesz, ha…
– Most ne ezzel törődj! Meg kell állítsuk Hexiát, különben…
– Tudom, csak vigyázz magadra!
Yuriko és Ryouma közben hármas kardvívóleckét tartott, azzal a különbséggel, hogy őket oktatták épp. Mikor egy pillanatra megálltak, egy pillanatra leengedte a jobbját, ami körül valósággal lángoló pengévé szilárdult az általa irányított tűz.
– Csak nem fáradtok?
Mindketten erőteljesen szuszogtak, de néhány pillanat múlva már erőt is vettek magukon, és Ryouma rontott is előre. Egy gyors vágás lentről felfelé, ami elől Hexia könnyedén kitért, de már kísérte is egy lendülettel a nehéz penge, amit viszont a láng pengével hárított, miközben a baljával döfött a támadója felé, amit viszont Yuriko védett azzal, hogy felütötte a kezét, majd egy rúgás, és megint Ryouma vette át a helyét, mindkét karddal előre döfve, amít emez könnyedén megakasztott, Yuriko két nyíllal támadott elsőként, amiket a lángokkal villámgyorsan szétoszlatott, de a kard pengéje közben már siklott is végig a ruháján, ami acéllá keményedve hárította, viszont szikrákat hányt közben.
– Megvagy!
Mikor a betaláló csapástól egy pillanatra hátra kellett lépnie, ketten sikeresen béklyóba fogták, három penge keresztezve, hogy még ki sem tudott volna bújni belőle.
– Add fel!
– Álmodjatok csak!
A nyakában lógó medál megvillant, és a következő pillanatban már köddé is vált, mire azonban ellenfelei észbe kaptak volna, már egy pörgőrúgással Yuriko felé lódította Ryoumát. Némi zavar keletkezett ebből, és a következő pillanatban már robbant is a tűzbomba.
– Egyszerre!
– Repülő Rúgás!
Aya és Yumi ekkor kapcsolódott be újra, és párosban alaposan mellbe találták Hexiát, aki megtántorodott. Ezek után Aya most már a csuklója alól kinövő pengékkel támadott, Yumi pedig természetesen az üles kardhoz folyamodott. A villámgyors pengeváltás után Yumi kitért egy tűzroham elől, majd mikor Hexia lerázta magáról Ayát, mindketten kaptak egy lángpenge sorozást, amiktől a páncéljuk elkezdett felhevülni. Mindketten hátráltak két lépést, és kissé riadtan próbálták hűteni magukat, de már jött is az újabb roham, Ayát el is söpörve az útból, Yumit pedig a torkánál fogva egy falnak préselve.
– Mi kell ahhoz, hogy meghalj végre?!
– Korábban kell ahhoz felkelned!
Felütötte a kezét, majd villámgyorsan lecsapott rá kétszer, azonban a medál megint megvillant, és a penge valósággal átment rajta, de kárt nem tett benne.
– Ez meg…
– Egy kis segítség, jó helyről…
Yumi ekkor döbbent rá, mi is a medál valójában, és próbált trükközni azzal, hogy felemelte a kardját, mintha le akarna sújtani, de ehelyett elengedte a markolatát, egy villámgyors fordulattal a másik kezébe kapta, hogy ezzel is összezavarja az ellenfelét, és visszakézből csapott le inkább, majd megragadta a láncot, amin a medál lógott, de Hexia is megragadta a csuklóját.
– Hova nyúlkálsz, mi?!
Egy percig ide-oda táncoltak, próbálva szabadulni a másiktól, és megszerezni a medált, de nem sok hatása volt egyik irányban sem. Aya közbevágott, egy gyors ütésváltás, ami közben Hexia félkézzel védte magát, közben pedig a medálért birkózott.
– Most!
Aya hirtlen elugrott, és Ryouma vágott közbe, viszont Hexia épp ekkor elengedte Yumi kezét és ugrott hátra, magával rántva a másik lányt, aki be is kapta a csapást, így elengedte a láncot, viszont az elszakadt, és a medál a földre hullott. Hárman is utána kaptak, Hexia pedig villámgyors lábmunkával megkaparintotta, majd egy könnyed félköríves rúgással mindkét ellenfelét lerázta. A láncot nem hozta helyre, hanem a dekoltázsába dugta, és így folytatta a hadakozást. Néhány pillanattal később a négy vagram mester nagy nehezen megállt egy pillanatra kifújni magát, és ekkor jutott Ryoumának eszébe, hogy kérdezzen.
– Mi van azzal a medállal? Nagyon meg akartad szerezni.
– Azért, mert az növeli meg az erejét.
– Biztos abban van Chi-chan… Akkor előbb azt kell megszerezzük!
– Nyomás!
Hexia csak a fejét csóválta, majd előbb Ryouma támadását hárította könnyedén a lángpengékkel, majd küldte el egy rúgással, majd Yuriko nyilait hárította könnyedén, és osztotta ki egy gyors fordulattal, Ayát még kikerülte könnyedén, majd Yumi csuklóig kapta el, aki megint nyúlt volna a medálért, két erős térdrúgás gyomorra, majd fejre, majd fogást váltott és mire emez észbe kaphatott volna, már kapott is egyet páros lábbal mellkasra, ami el is repítette, több falon keresztül, és még utána is küldött egy újabb lángbombát. Ryouma kezéből kiütötte a nehéz kardot, majd újabb lángoló ököllel próbálta meglepni, viszont Yuriko hirtelen elkapta hátulról. Átnyúlt a hóna alatt, és úgy átkulcsolta, hogy a karjait mozdítani sem tudta, ráadásul a fejét is leblokkolta.
– Ryouma, most!
Ryouma és Aya is egyszerre nyúlt a medál után, viszont Hexia lábai még szabadok voltak, és nem félt használni őket. Ryoumát állon rúgta, majd gyomorra, és combra is egyet, ezzel eltántorítva eredeti szándékától, majd Ayát is sikerült meglepnie, bár ő oldalról érkezett, viszont ezzel a ficánkolással elérte, hogy Yuriko szorítása is enyhüljön egy pillanatra, ekkor pedig rákulcsolt a lábaira térdben, és érezhetően erősebb volt, mint amire a fogvatartója számított, így elkezdődött egy újabb tánc, és senki más nem jutott a közelükbe. Yuriko egy pillanatban gondolt egy merészet, és megpróbált a medálért nyúlni, azonban ezzel lehetőséget hagyott egy ellentámadásra. Hexia adig fészkelődött, hogy a feje végre megszabadult, és hátrafejelhetett. A sisak ugyan hárított, mégis eléggé meglepte, hogy elengedje hirtelen, mire emez sarkon fordult, és egyenesen az arcába hajított egy tűzgolyót, amit viszont Ryouma hárított azzal, hogy felütötte. Aya is megpróbált a medálért törni, de könyékkel hátravágott egyet, majd elkapta a fejét, és valósággal csípő dobással a földre teremtette.
– Megvagytok, madárkáim!
Ekkor nagy levegőt vett, és ahogy kitátotta a száját, látni lehetett, ahogy valami szikrázik, és Ryouma már rántotta volna félre a két lányt az útból, de már túl késő volt. Hexia valósággal tüzet köpött, aminek az lett a vége, hogy mindhármukat beterítette valami nyálkaszerűség, ami szabályosan lángolt, mint a pokol tüze. Mindhárman elkeseredetten próbálták kioltani, ahogy csak tudták, de fölöslegesen erőlködtek.
– Kár a gőzért, a lángjaim olyanok, mint a görög tűz! Nem oltja ki semmi!
– Majd még meglátjuk!
Ekkor érkezett Yumi újra, és bár a páncélja alaposan megrongálódott, egy erőteljes suhintással olyan forgószelet kavart, ami valósággal magába szippantotta a lángokat, ezzel lassanként, de kioltva azokat.
– Ez még nem…
Miközben Hexiát ennek a látványa lefoglalta, Yumi odaugrott, és egy szempillantás alatt kikapta a ruhájából, ahova rejtette.
– Ez az! Megvagy!
– Álmodj csak!
Ő is kapott egy lángcsóvát, de készen állt, és hátragurulás után egy gömbvillámmal visszatámadott, de emez félkézzel hárított.
– Megvan a hatalmad forrása!
– Most elkaptunk!
Hexia fújt egyet, és csak a fejét csóválta.
– Ne legyetek benne olyan biztosak!
Semmilyen műszer nem kellett ahhoz, hogy tudják, a következő pillanatban Hexiából előtörő sötét Aura nemcsak fényjáték, hanem valójában is a csúcsára hágó ereje okozza.
– Úgy vélem, épp elég energiát szívtam magamba a Nexusból, hogy mind a négyőtökkel végezzek.
Nem fogtok az utamba állni!
Leengedte mindkét kezét, majda sötét aura egészen a jobb kezére koncentrálódott, amit előre nyújtott, az energiagömb, amit így összegyűjtött, hirtelen megnyúlt, duzzadt, elágazott, majd végre alakot öltött: Egy vérvörös kaszává vált, aminek a pengéje lángolt, a nyelével együtt pedig majdnem kétszer olyan hosszú volt, mint aki forgatta. Megpörgette párszor, majd suhintott egyet a vagram mesterek felé, szabadjára engedve egy olyan energiahullámot, ami szabályosan lesöpörte őket a lábukról.
– Mi a…
– Ez mi volt?
Megindult feléjük, és ahogy lépett előre, minden lépéssel egyre erősödött az aurája is.
– Minden másodperccel, ahogy itt rátok fecsérlem az időmet, csak a drága kicsi Nagi életéből csempészek ki egy falatkát az enyémbe. Az ő ereje már az én erőm, és ez egyre jobban átbillen az én oldalamra.
Felmutatta a jobbját, amin ott rejtőzött ugyan a kék vagram, viszont tisztán láthatóan egyre több lett rajta a fekete rész, ami lassan emésztette fel a kéket.
– Te jó ég…
– Azt nem!
Yuriko előre rontott, és próbálta erőnek erejével megfékezni Hexiát, akiről szinte víz módjára pergett le minden ütése, és rúgása, nem is törődve vele, hogy minden alkalommal betalál. Egyszer aztán megelégelte, és visszakézből hatalmas maflással küldte padlóra, azonnal kiütve a harci alakjából. Felemelte a hatalmas kaszát, hogy lesújtson rá, de Ryouma megakasztotta. A csapás súlya akkora volt, hogy a könnyű kard pengéje megnyekkenjen, és szemmel láthatóan elkezdett meghajolni.
– Ostoba barom!
Hatalmasat rúgott a pengébe, ami kirepült a gazdája kezéből, majd egy földtől indított csapással átlós irányban valósággal kettéhasította volna, ha a páncél nem hárítja a nagy részét. Azonban így is elég volt, hogy azonnal kiüsse, és félájultan zuhant a padlóra, már ember alakban. Aya és Yumi próbáltak ugyan csapatként ellentámadni, de különösebb erőlködés nélkül elhajolt minden ütésük elől, majd a kasza nyelének végével térden bökte Yumit, a penge hátával megcsapta Ayát, majd egy fél fordulattal mindkettőjüket lefegyverezte, és Ayát egy fentről lefelé átlósan leírt csapással tette végképp ártalmatlanná.
– Végül te maradtál… Luthmael kis kedvence…
Leeresztette a kasza fejét a földre, és miközben húzta maga után, az szikrákat hányt maga után.
– Te voltál az első teremtménye, és téged alkotott tökéletesre…
Egy laza suhintás, és Yumi hátratántorodott, ezt újabb, és újabb suhintás követte, de ezek csak a szelet kavarták körülöttük.
– Én csak egy melléktermék voltam… Egy torzszülött fattyú, akit megtagadott.
Ezúttal már erőből csapott le rá, és Yumi hiába is próbálta hárítani, esélye sem volt rá.
– És most is… Ahelyett, hogy megdöglenél végre…
Egy újabb hatalmas erejű csapás, ami kis híján kettéhasította Yumit, és a lány hanyatt zuhant, ember alakban, nagyot nyekkenve a hideg aszfalton.
– De ez már nem sokáig lesz így!
Ezúttal már csak lábbal taposta, ott ahol csak érte. Yumi jajdult, sziszegett, rángatózott minden alkalommal, ahányszor eltalálta a tűsarkú csizma.
– Most…
És ekkor megállt a jobb csuklója felett a lába, mikor jobban megnézte magának, egy sátáni vigyor ömlött el az eddig is félőrült arcon.
– Ááh, a híres kifehéredett Trigen… És sérült?
Rátaposott a csuklójára, és igyekezett minél nagyobb erővel tiporni rajta, ezzel is nem kis fájdalmat okozva Yuminak, aki elkapta a lába szárát, próbálva így szabadulni tőle.
– Ne…
– Mit ne? Már úgyis véged van. Ez pedig…
A trigen, amin már több kisebb-nagyobb repedés is éktelenkedett, most hatalmasat reccsent, és majdnem teljesen átszakadtak az eddigi hajszálrepedések.
– Ez már nem sokáig szolgál majd téged!
Még egy erősebb nyomás, és a már eleve darabokra hulló karperec egy utolsó reccsenéssel apró szilánkok millióira robbant szét, szétszóródva a levegőben, Hexia pedig, hogy ezzel is megkoronázza a dolgot, még leírt egy fordulatot, a kasza pedig belehasított a szilánkokba, és gyakorlatilag atomi méretű szemcsékre bontotta a maradványait. Ami a csizmája talpa alatt még megmaradt, azon is tiport még utoljára egyet, majd egy fordulat után hatalmasat rúgott Yumiba, aki nagyot nyögött, mikor több méterrel arrébb földet ért.
– Itt a vége a dalnak!
Újabb rúgás, ezúttal hastájra, Yumi nagyot kiáltott a fájdalomtól, fuldokolt, sőt, köhögés közben vért köpött.
– Látod, milyen fájóan halandó az ember, ha egyszer elveszik a kis játékszerét?
Újra a csizmája talpával tiporta, ahol csak érte, egyre több helyen fájdalmas sebeket okozva neki. Yumi szájából már csorgott a vér, a szemei kigúvadtak a fájdalomtól, és a hangja is elhalt, csak tátogni tudott, de már kapta is a következő nagy gyomrost, ami megint megreptette, neki az útpadkának, azon felpattanva, és megint nagyot nyekkenve.
– Most végre vége ennek a mókának is. Úgy hiszem, épp eleget szórakoztam már veletek.
Aya bukkant fel megint a semmiből, és hatalmas jobbossal találta telibe Hexiát, amitől szabályosan hátratántorította.
– Ne merj… Többet hozzányúlni… A…
Nehéz, ziháló légzése közepette már nem lehetett pontosan kivenni a végét, de Yumi ettől, mint aki új erőre kap, elkezdett feltápászkodni, akkor is, ha iszonyú fájdalom járta át minden tagját. Hasi tájon fájt minden a legjobban, és ahogy arra nézett, láthatta, hogy az ember alakban tomboló Aya szabályosan csépeli erőnek erejével Hexiát, aki egy ideig türelmesen állta, majd hirtelen elkapta az egyedüli mozgó jobb kezét, megcsavarja a csuklóját, majd hatalmas rúgással penderítette tovább a romok közé. A lassan omladozó épületek a környékükön nem voltak túl biztatóak, de ez volt a legkisebb gondjuk. Yumi végre fel tudta erőlködni magát álló helyzetbe egy korlátnál, Hexia lassan közeledett hozzá, és már emelte is fel a kaszát, hogy utoljára lesújtson, véget vetve a szenvedéseinek.
– Már az is meglep, hogy nem ájultál el. Amit eddig kaptál, és pláne Kétarcú gyógyító ereje nélkül, legkevesebb belső vérzésed lehet.
Néhány lépésnyire a célpontja előtt, Hexia megállt, és még egyszer utoljára végigmérte Yumit, akinek már eszméleténél maradni is csak nem kis erőlködés árán sikerült.
– Ám megkíméllek a továbbiaktól! Saiyonara, Yumi!
A kasza felemelkedett, a lángok fénye megvillant a pengén, majd lesújtott. A vérvörös energianyaláb, amit így keltett szabályosan ketté is hasította az előtte tántorgó testet, csak épp, mikor jobban megnézték, a kifröccsenő vér, és az utolsó elhaló nyögés közepébe még Yuriko rémült sikolya, és Ryouma velőtrázó kiáltása jelezte a fájó felismerést, a célpont helyett akit halálosan megsebzett, nem volt más, mint:
– AYA!!!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s